Maine kötelezővé teszi a PFAS vérvizsgálat biztosítási fedezetet

A cöliákia egy krónikus autoimmun állapot, amely az emésztőrendszert, különösen a vékonybelet érinti. Amikor a cöliákiában szenvedő emberek glutént fogyasztanak, egy fehérjét, amely búzában, árpában és rozsban található, immunrendszerük a vékonybél nyálkahártyájának megtámadásával reagál. Ez az immunválasz károsítja az apró, ujjszerű nyúlványokat, amelyeket bolyhoknak neveznek, és amelyek a bélfalat bélelik, és felelősek a tápanyagok felszívódásáért az ételből. Idővel ez a károsodás különböző egészségügyi szövődményekhez és táplálkozási hiányokhoz vezethet.

A laboratóriumi vizsgálatok kulcsszerepet játszanak a cöliákia diagnosztizálásában. A leggyakoribb kezdeti vizsgálatok olyan vérvizsgálatok, amelyek specifikus antitesteket keresnek. Ezek közé tartoznak a szöveti transzglutamináz antitestek (tTG-IgA), az endomysiális antitestek (EMA-IgA) és a deamidált gliadin peptid antitestek (DGP). Ezenkívül gyakran végeznek teljes IgA szint vizsgálatot is, mivel egyes cöliákiában szenvedő embereknek IgA hiányuk van, ami álnegatív eredményekhez vezethet az IgA-alapú teszteken. Az IgA hiányban szenvedő egyének számára alternatív, IgG antitesteket mérő tesztek állnak rendelkezésre. Fontos megjegyezni, hogy ezek a tesztek akkor a legpontosabbak, amikor a személy még mindig glutént fogyaszt az étrendjében, mivel a glutén kerülése normalizált antitest szintekhez és potenciálisan álnegatív eredményekhez vezethet.

Ha a vérvizsgálati eredmények cöliákiára utalnak, a következő lépés általában a vékonybél endoszkópos biopsziája. Ezen eljárás során a gasztroenterológus kis szövetmintákat vesz a bélnyálkahártyából, hogy mikroszkóp alatt megvizsgálja azokat. A biopszia feltárhatja a bolyhok jellegzetes károsodását és megerősítheti a diagnózist. Egyes esetekben, különösen nagyon magas antitest szinttel és specifikus tünetekkel rendelkező gyermekeknél, a diagnózis biopszia nélkül is felállítható, bár ezt a megközelítést még mindig vitatják az orvosszakemberek körében.

A cöliákia genetikai tesztelése specifikus génváltozatokat keres, amelyeket HLA-DQ2-nek és HLA-DQ8-nak neveznek. Szinte minden cöliákiában szenvedő ember hordozza ezen genetikai markerek egyikét vagy mindkettőt. Azonban ezen gének jelenléte nem jelenti azt, hogy egy személy biztosan cöliákiát fog fejleszteni, mivel ezek az általános populáció körülbelül 30-40 százalékában is jelen vannak. A genetikai tesztelés leginkább a cöliákia kizárására vagy annak meghatározására hasznos, hogy a diagnosztizált betegek családtagjai veszélyeztetettek-e. Egy negatív genetikai teszt rendkívül valószínűtlenné teszi a cöliákiát. A diagnózist és a szigorú gluténmentes étrend megkezdését követően az antitest vérvizsgálatokkal végzett időszakos utánkövetési tesztelés segíthet nyomon követni, hogy mennyire gyógyul a bél, és biztosítani a gluténmentes életmód betartását.