Vérvizsgálat évekkel a tünetek megjelenése előtt kimutathatja az Alzheimer-kórt

A Helicobacter pylori, közismertebb nevén H. pylori, egy baktériumtípus, amely megfertőzi a gyomornyálkahártyát és különféle emésztési problémákat okozhat. Ez a spirál alakú baktérium azzal a különleges képességgel rendelkezik, hogy túlél a gyomor savas környezetében azáltal, hogy egy ureáz nevű enzimet termel, amely semlegesíti a körülötte lévő gyomorsavat. Míg sok H. pylori fertőzésben szenvedő ember nem mutat tüneteket, másoknál gyomorhurut, fekélybetegség vagy ritka esetekben gyomorrák alakulhat ki. A fertőzés jellemzően gyermekkorban szerzett, és kezelés nélkül évekig fennállhat.

A laboratóriumi vizsgálatok kulcsszerepet játszanak a H. pylori fertőzés diagnosztizálásában. Számos teszttípus áll rendelkezésre, mindegyik specifikus előnyökkel. A nem invazív tesztek közé tartozik az urea kilégzési teszt, amely az ureáz enzim aktivitásának jelenlétét mutatja ki, valamint a széklet antigén tesztek, amelyek a H. pylori fehérjéket azonosítják a székletmintákban. A vérvizsgálatok kimutathatják a H. pylori elleni antitesteket, jelezve a jelenlegi vagy korábbi fertőzést, bár nem tudnak különbséget tenni az aktív és a korábbi fertőzések között. Pontosabb diagnózis céljából az endoszkópia során végzett invazív tesztek közé tartozik a gyors ureáz teszt, a gyomorszövet minták szövettani vizsgálata és a bakteriális tenyésztés.

Az urea kilégzési teszt az egyik legpontosabb nem invazív módszernek tekinthető az aktív H. pylori fertőzés kimutatására. A teszt során a beteg iszik egy speciális formájú ureát tartalmazó oldatot. Ha H. pylori jelen van, a baktériumok lebontják az ureát, szén-dioxidot szabadítva fel, amely mérhető a beteg kilégzett levegőjében. A széklet antigén teszt egy másik megbízható lehetőség, amely közvetlenül kimutatja a H. pylori antigéneket a székletmintákban, és különösen hasznos a kezelés utáni eradikáció megerősítésére.

A H. pylori vizsgálata ajánlott azoknál az embereknél, akik tartós gyomorfájdalmat, megmagyarázhatatlan hányingert, gyakori puffadást tapasztalnak, vagy akiknek a kórtörténetében fekélybetegség szerepel. Fontos továbbá azoknál az egyéneknél is, akiknek családjában gyomorrák fordult elő, vagy akik hosszú távon gyulladáscsökkentő gyógyszereket szednek. Az antibiotikumokkal és savcsökkentő gyógyszerekkel történő kezelés után az utánkövetési vizsgálat elengedhetetlen annak megerősítésére, hogy a fertőzést sikeresen megszüntették, jellemzően legalább négy héttel a terápia befejezése után végzik a pontos eredmények biztosítása érdekében.